Bloggal álmodtam. Bloggal kapcsolatosan. Benne volt Pan is. És az jutott az eszembe, mikor felriadtam, hogy azért van álmunkban más arca néhány embernek, mert az előző életeink egyikében (gondolom a legutolsóbban), amikor utoljára találkoztunk, azt a külsőt viselték.
A barátnőm szerint mozgalmas mostanában az életem. Mindig történik velem valami. Nos, meglehet. Ehhez képest én úgy érzem, hogy meg se moccan az állóvizem. Egy hete tényleg így van. Békesség, nyugalom, semmi idegeskedés, bosszankodás. Maradjon is így!
És most összeszedem minden lelkierőmet, felöltözöm, és kimegyek a városba dolgom intézni. Mit is?
Hát nem tudom…alapvetően én ritkán álmodom emberekkel, barátokkal. Amikor meg mégis úgy alakul, többnyire nem látom az arcukat, csak a mozdulataikból, gesztusaikból következtetek, hogy arról az illetőről van szó. Mondjuk voltak időszakok, mikor láttam az arcokat, de azok teljesen ismeretlen embereké voltak. Ez jelent valamit? 🙂
Nagy Apus! Nem tudom, jelent-e valamit.
Arcokat látok, de sokszor csak részben hasonlítanak a “tényleges” arcukra. Inkább csak tudom, hogy ők azok.