… a legjobb ilyet olvasni:

Sose hagyd, hogy valaki más vegye át a másik lábad szerepét. Csak a lemez elkészülte után, sok gondolkodás után tudatosult bennem, hogy a mi kulturánkban milyen fura szerepe van a szerelemnek, és mi ezt mégis mennyire természetesnek vesszük. Nincs annyi csillag a tejútban, mint amennyi “say you love me, say you need me” refrénű szám. Mert ha nincs meg a tudat, hogy valaki szeret és szüksége van ránk, nem vagyunk egész emberek. […]

Felvilágosultnak és liberálisnak hisszük magunkat, de olyan mély kulturális normák és mítoszok vannak belénk kódolva, mint bármelyik ősi társadalomban. Az az 1 év, amit a lemez elmesél, életem legszebb éve volt, de utólag azt hiszem, ezt az évet töltöttem a legnagyobb önámításban. Valami nem oké, ha valaki akkor érzi igazán önmagának magát, ha egy bizonyos ember társaságában lehet. Pedig akkor úgy tűnt, ez így van rendjén. Hiszen ezt mondják a mítoszok is! Eljön azonban az idő, amikor ez a másik ember elveszíti az érdeklődését. És ekkor jön az a kilátástalan reménytelenség, amiből az (európai) emberi kultúra másik fele táplálkozik. Tulajdonképpen az egész lemezt ki kellene dobnom, hiszen éppen ezeknek a téves mítoszoknak mutatok be vele áldozatot. De persze nem fogom kidobni, mint ahogy a mítoszoknak sem fogok tudni sohasem teljesen ellenszegülni. De sokkal tudatosabban fogom látni az érzéseimet, és tudni fogom, hogy a teljességet sohasem máson keresztül fogom elérni.

Az ember ilyenkor őrlődik, hogy akar-e még valaha igazán szeretni egyáltalán valakit, vagy ezentúl páncélt növeszt maga köré, és konok, sebezhetetlen harcosként él tovább. Sokáig nem láttam köztes megoldást, de most azt hiszem, rátaláltam. A mítoszok sugallta kiinduló helyzet a hibás. Ha nem azért kell valaki, hogy birtokolhasd vagy hogy általa érezhesd magad teljesnek, ha a teljesség benned van, nem lehet komoly sebet ejteni rajtad, és páncél sem kell. Persze, ettől még rettenetesen hiányozhat valaki, de sohasem annyira, hogy az élet elveszítse az értelmét nélküle.” (Baki Ádám – Háttér – Dream is Destiny)

Zoránál olvastam. Be is másoltam ide a lustábbak kedvéért a linkelés mellett.

Azt hiszem, nem kell magyarázat.