Néhány óra alatt nagyot változhat a világ. Micsoda közhely, mégis mennyire igaz. Talán ma délután sikerült pontot tenni valaminek a végére, ami a születésemtől fogva kísért eddig. Hetek óta mázsás súlyként nehezedett a szívemre a múlt, most pedig élvezettel sóhajtok mélyet. Sehol semmi. Nos, a nagy próba, hogy valóban helyre rakódtam, csak most jön, ha hozza az élet. Ha nem hozza, akkor az égiek bíznak bennem vagy többet tudnak nálam.

Azért jó így lenni. Végre megint békesség van bennem. És most már tényleg elmondhatom, hogy tiszta lappal indulok, vagyis … folytatom.

Lentebb írtam, hogy “képtelen vagyok elképzelni”. Most azt mondom: nem is akarom elképzelni, mert nem érdekel.

Jó így. Jelen pillanatban nagyon jó így.

Újra csak az jár az eszembe: nincsenek véletlenek … nincsenek. Mindennek megvan az értelme és ideje, no meg célja.