Érdekes és elgondolkoztató meglátni a másik oldalt. Egy kapcsolatban (még ha baráti, még ha régi szerelem, ami elmúlt,..) hogyan gondolkozott a másik, hogyan érzett, hogyan fogta fel a dolgokat. És több éven keresztül csak sejted a belső éneddel, hogy bizony hasonló érzései vannak feléd, mint neked felé. De kételkedsz, mert az ego nagy úr.

Aztán ez az egész, ez a gyönyörűséges érzés, lelki kapcsolat megtörik az évek folyamán. Persze, az ego műve. Lehet újra éleszteni, de csak akkor, ha őszintén és belső énünkkel akarjuk. De lehet, hogy nem sikerül, mert a Sors nem ezt szánja nektek. Így a Szeretet marad, mert az örök, de a szerelem végleg elmúlik. Az egymás iránti bizalom a másik fél részéről eltűnik. Sőt a szeretet is – egy időre – háttérbe szorul, mert fájdalmában az egonak rendeli alá magát az illető. Te csak azt tudod csinálni, hogy szereted és hiszed, hogy a másik rájön: ennek így kellett lenni. S abban is hiszel, hogy újra feléled a bizalom, a hit a másikban tefeléd.