Réges régen, még a múlt században egy szép tavaszi délutánon sétáltam az első szerelmemmel. Mentolos rágóval kínált, és felhívta a figyelmem rá, hogy nincs benne cukor (akkoriban ez nagy újdonságnak számított). Csak néztem rá kerekre nyitott szemekkel, hogy ez miért oly fontos. Akkor elmesélte, hogy ő nagyon vigyáz a fogai épségére, mert … stb, stb., stb.

Ez oly mély nyomot hagyott bennem, hogy a mai napig egy mosolygó szájban a fogak épségét veszem szemügyre szinte elsőnek. Nos, nem járok rendszeresen fogorvoshoz, vannak betömésre ítélhető fogaim, viszont igyekszem az általam legjobbnak ítélt fogkrémmel (nekem nagyon bevált) mosni, és lepedékmentesre sikálni a fogaim minden este és reggel. Meg amikor szükségét érzem. Legalább tiszta legyen, ha nem tökéletesen ép a fogsorom.
Kész tudok lenni, ha valamilyen okból nem moshatom meg a fogaim, és érzem rajtuk a lepedéket. Azon már a rágó sem segít, csak egy alapos fogmosás.

Az meg végképp irritál, ha látom, más nem ügyel legalább a fogai tisztaságára. Az egyik legundorítóbb dolog a lepedékes fog, ami ráadásul látható is. Nehéz megértenem, hogy a tulajdonosának miért nem fontos a tiszta fogsor.