Néhányan soha nem fogják megérteni, hogy a blogosok miért teszik ki az életük egy részét az ablakba. Ami elvileg másra nem tartnozna. Szerintük.

Néhány napja valaki nehezményezte, hogy olyan mondatot írtam bejegyzésként, ami szerinte másokban utálatot, vagy kérdőjelet hagyhat arról a személyről, akiről szólt a mondat. Ha abból a néhány szóból valaki kitalálta, kiről van szó, akkor le a kalappal előtte. Nos, ez a bizonyos személy magára ismert – gondolom, a lelki ismerete megszólalt egy félmásodperc erejéig, amíg felfogta a szavak értelmét. Utána már csak köpködni tudott rám megint. (Na, most lehet utálni ezt a bizonyos embert! 🙂 )
Azt hiszem, engem az a vád nem érhet, hogy folyton folyvást mást szapulok. Az, hogy magamról milyen képet festek le, az már az én dolgom. Talán nem oly szörnyűt …

Privát élet kiteregetése: nos, ha az én életemet valaki nyomon tudta követni az elmúlt hónapokban, hogy igazán mi is történt velem, annak radar szeme és telepatikus képessége van.

Egy volt olvasóm, aki pár hétig igyekezett a mondataim és szavaim mögé nézni, megjegyezte:

“Azért döntöttem úgy, hogy nem olvasom tovább, mert úgy éreztem magam, mintha egy folytatásos regény kellős közepébe csöppentem volna. Soxor nem értettem az eseményeket, vagy ha úgy gondoltam hogy értem, akkor meg kiderült később, hogy erről
szó sincs…”

Pedig ő aztán egy-két dolgot közvetve tudott rólam.

Ha valaki a blogolásról kifejtett gondolataimra kíváncsi, akkor az oldalsávban megtalálható Gondolatok c. oldal alatt megtalálja. Röviden csak annyit, hogy én, ha olvasom más blogját, mintha egy filmet néznék. Persze az ő életének történéseit olvasom, közben pedig vetítek magamban egy saját verziót. Hiszen én nem élhetem az ő életét, a gondolatai csak impulzusokként működnek, hogy bennem további gondolatsorokat és képeket indítsanak el. Olyan, mintha moziban ülnénk.

Az egy kicsit bonyolítja a helyzetet, ha már személyesen is ismerjük a blogtársat. Nekem csak néhányukat (5 fő) van szerencsém ismerni. Átlagosan egy találkozást tudtam összehozni velük, mivel kissé távol élek (mindenkitől).

Általában olyan dolgokat írok le, amit egyébként is elmondok és/vagy elmondanék másnak. Meg egyébként is … ha takargatok valamit, az a másik személy védelmében van, vagy a kapcsolat szentségét nem akarom megsérteni.

Én a magam hibáit, amit felismerek, kiteszem ugyanúgy, mint a jó tulajdonságaimat. Már ha van. 😀

Na, jó, megyek sziesztázni. És örülni az új mobilnak. Nem akar valaki velem beszélgetni? 😀