Nehéz nem meghallani ezt a kis hangot itt a fejemben.(az egom dumál) Igyekszem, igyekszem rendületlenül. Hagyom hadd mondja, én meg jól elfelejtem. Hogy is mondja Szokratész A békés harcos útjában? Hadd menjen! …. 

Tegnap este elkezdtem a meditációt, egyszer felpillantottam az órára, és konstatáltam: Ó, még van bő tíz perc. S boldogan süppedtem vissza a csendbe. Persze, gondolatok jöttek-mentek, nem aludtam el. Egyszer csak késztetést éreztem, hogy az órára nézzek. Hoppá! a tíz perc helyett bő 20-at adtam még magamnak. Mintha fele ennyi idő se lett volna. 

Jó az a csend. Egyre inkább szeretném, ha állandósulna. Majd … egyszer úgy is eljön az az idő. 

Csak a térdeim… Régebben nem panaszkodtak a repülésre. Most pedig alig telik el 5 perc és már érzem őket. Korral jár???