A google reader segítségével cserélem a kérdőjeles bejegyzéseket, és óhatatlanul beleolvasok az elmúlt hónap bejegyzéseibe. Ha valaki szépen végig követte az írásaimat, és emlékszik is arra, milyen érzésekről írtam, az talán meglepődik azon, hogy most sokkal tompábbnak tűnök, mint akkor.
Olyan nagy pofám szám volt! De akkor tényleg jól éreztem magam, amikor azokat a bejegyzéseket írtam. Miért? Mert még akkor élt bennem a remény. És a bizonyítás vágy, hogy én megcsinálom, azért is! Ennek ellenére őszinte érzések voltak, amik leírásra kerültek.
Most miért van az, ami? Mert már tudom, nincs remény. Egy szemernyi sincs. Jelenleg túlélés zajlik. Szétesni, úgy gondolom, emiatt már nem fogok. Szép csendesen lépdelek tovább, és egyszer csak úgyis azt fogom észrevenni, hogy már megerősödtem, és nem fáj egy pici emlékdarab sem.
És ha az elmúlt pár hónap bejegyzéseiből valaki levette, mi is történt, anélkül, hogy egyszer is beszélt volna erről velem, annak gratulálok.
És nincs remény, vagy csak remény…
Különben 15 számot leszedtem a CD-ről ami kb. 56 Mbájt!
Hogyan küldjem el Neked? (Marc Anthony)
Ó, előre is köszönöm. Pl. Beleteheted egy megosztási mappába az msn-en. Én úgy csinálom, ha küldök valakinek zenét.
Bocs, de még nem tudtam az összeset végig hallgatni. De igyekszem. … Kicsit fáradt vagyok már….
Na, megérkeztem.
Pihend ki magad, holnap folytatjuk.
Bár állítólag a zene nyugtat és pihentet.
Még nekem is van munkám és ahogyan saccolom éjfél előtt nem kerülök ágyba.
Örülök, hogy megérkeztél. 🙂
Már hallgatom.
Az ‘I Wanna Be Free’ az biztos hibás. Legalábbis én annak hallom. 🙁
Sajnos szinte mindegyik akad, vagy hibás (beleszól egy másik dal). Kíváncsi vagyok, hogy az általad ajánlott programon hogyan szólnak majd…
OK! hallhasd és aludj jól.
Különben kellemes hangod van, Szia!
Köszönöm! Neked is szép éjszakát! 🙂
Egyébként nagyon tetszik az album …