Rég volt ilyen nyögvenyelős alvásom. Bár már háromnegyed tízkor bevackoltam magam az ágyba, de legalább egy óra kellett, míg álomba szenderültem úgy egy órára, mert már éjfélkor fenn voltam. Aztán újabb másfélórás alvás után megint felébredtem. Aztán megint … majd megint. Rá egy háromnegyed órára pedig csörgött az óra. Ébresztő. Reggeli medi, aztán a szokásos rutin.
Visszaemlékezve a pihentető éjszakámra rögtön meggyanúsítottam a Holdat, hogy most biztos teli, ezért van az, ami. De számomra is tök világos, hogy nemcsak ő a főbűnös, hanem a nem túl nyugodt lelkivilágom is bekavart. Valami zavar, és igazából nem jövök rá, mi. Talán azért nem tudok egy valamit kikiáltani bűnbaknak, mert több van. Remek! Ki kéri az egyiket? Ingyen adom.
Nekem már úgyis mindegy, szóval ha még áll az ajánlat, akkor kérem. 🙂
Neked nem adom! Inkább beszélgessünk egyet a közeljövőben. Mondjuk ma?
De miért nem?