Hát ez is egy nap volt. Csendesen indult, még reklamáltam is magamban, hogy mostanában állóvíz az életem, erre délutánra felpörgött minden. Oops! – ahogy az angol mondaná. Én csak azt mondom, hogy ez van. Bocs, de még élveztem is. Azért nem semmi, ha már egy kicsit rálát az ember a dolgokra legalább egy 20 cm-es távolságból, és átlátja, mi miért és hogyan. Ennyi.
Igen, voltam táncikálni, de le is léptem. Szinte végig táncoltam, de rám tapadt egy férfi, akit nem akartam kihasználni, meg félrevezetni, és inkább éltem a hazafuvar lehetőségével. Elég is volt ennyi. Ja, és egyelőre a merengét jobban élvezem, mint a salsát.
Nézni szerettem volna a tévét, de valahogy a Sikoly 3-ra és a jazz születésére sem vagyok kíváncsi. Úgyhogy megírom ezt a bejegyzést és alvásba (előtte ábrándozásba) menekülök.
Még annyit, hogy saját meglepetésemre főztem ma magamnak tökfőzeléket. Bizony! Így lesz holnapra is ebédem. Nagyon lényeges ez ám, mert egyébként nem ennék semmi normális kaját. Ennyit az egyedüllét áldásos hatásáról …
a több mint egy hetes intenzív stressz-fogyókúrám után igen élesen ért a “tökfőzelék” szó…..nyammmm
Remélem, már jobban vagy. 🙂 Már elfogyott a tökfőzelék. Megettem.