Jó reggelt! Jó reggelt! Üdvözlöm az Olvasókat! Az újakat (pl. Eperkét és kedves férjét) és a kitartó régieket.

Régen voltam már ilyen sokáig fenn, és régen beszélgettem egy este ennyi emberrel. A nemek aránya is kedvező részemről. 3:1 -hez a férfiak javára. Az egyetlen hölgy a barátnőm volt, és neki személyesen mesélgettem az életem közelmúltjának eseményeit. Aztán a férfiak szinte melegváltásban követték egymást az msn-en. Úgy tűnik, nagyon hiányoztam én onnan. M-mel megint átbeszéltünk egy-két párkapcsolati momentumot, aztán ki-ki ment a saját dolgára. Vagyis én maradtam a gép mellett, mert újabb partner szólított meg. Zene-csere (“Te mit hallgatsz? – És neked mi a kedvenced?”), majd evezgetés hullámzó vizeken.

Ja, újabb dicséreteket kaptam az önkioldóval készített képemre (msn-képnek is azt tettem be), ennek ellenére nem bízom el magam, és nem megyek el fotósnak, sem modellnek. Csak szerencsém volt. 😀

A volt párom is leszólított, és szóval tartott. Majd a búcsú után bebotorkáltam az ágyamba, és – bum! – belezuhantam. És nem árulom el, milyen gondolataim voltak álomba merülésem előtt. Hogy milyen gondolatokkal ébredtem? No, azt sem!

A barátnőm megkérdezte, amikor indultam tőlük haza, hogy nem rossz ilyenkor egyedül lenni és aludni. Nem, feleltem. Kifejezetten élvezem. Igaz, hozzátettem, hogy nem bánnám, ha egy férfi várna otthon, de azért az egyedüllét csendjének is örülök. Előnyei vannak ez utóbbinak. Pl. nem csetelgethettem volna tegnap este éjfélig. Hátránya: az éjszakai ábrándjaim ábrándok maradnak…