Moziztam. Házi mozi. Gondoltam, végre megnézem a Jégkorszak második részét. Pattogtattam kukoricát, kivonszoltam a gép elé a fotelt, és indítottam a filmet. A meggyszörpöt sem felejtettem el.

Nagyon tetszett. Egész jó poénok vannak benne. Sőt még romantika is!

Eddig három olyan amerikai rajzfilm van, ami megnyerte a tetszésem. Először a Tigris színre lép (a végén van az a jó kis dalocska), aztán a Madagaszkár, és most a Jégkorszak 2. Nincs meg valakinek véletlenül a zárózene?

Napok óta olyan különös hangulatom van. Nagyon vegyes. Nem nyomasztó, hanem inkább felkavart, színes. Gyorsan váltakoznak a színek, és ez egy kicsit bizonytalanná tesz. Mintha nem történne semmi, de közben meg igen. Belém-belém kapnak a történések kicsi tövisei, megszúrnak vagy csak megkarmolnak, és halad minden tovább. Hagyom magam sodortatni, de valahogy keresem a kapaszkodót. Amolyan dimenzióváltás az életemben. A régi megváltozik (nem tűnik el), és már veszettül tör be az új. Kicsit kapkodom a fejem.

Már napok óta hülye érzésem van egy ismerősömmel kapcsolatban. És ma reggel rá lett téve egy piciny lapáttal. Lehet, hogy túl kombinálom a dolgot, de inkább legyen úgy. … na ezt jól megmondtam. Lényeg, hogy én sem értem.