“Sokak számára ismeretlenül cseng még a szó: kineziológia. Nem csoda, hiszen nem évezredes gyógyítási technikáról van szó. A módszer egészen fiatal, és nálunk pusztán néhány évre visszatekintő múltja van.

A kineziológia nálunk 1997 óta tartozik a hivatalosan elismert természetgyógyászati módszerek közé. Azóta azonban egyre gyakrabban hallani ezt a görög eredetű szót, amely mozgásérzékelést jelent. És valóban, a kineziológus az izom mozgását, apró rezdülését figyeli, és ebből von le következtetéseket.
Az izomtesztelésnek is nevezett módszer hívei szerint az emberi sejtek mindegyike, így az izmok is minden velünk történt eseményre, élményre „emlékeznek”, és ha megkérdezzük őket, akkor régmúlt idők elfeledettnek hitt történései elevenedhetnek fel. A kineziológus pedig pontosan érzékeli az izmok üzenetét. Kellemetlen élmények felidézésekor a meridiánokban, az emberi test energiavezetékeiben az energiaáramlás csökken, és ennek hatására az izomzat – alig érzékelhetően ugyan, de – elgyengül. A módszerrel felderíthetők azok az események, amelyek feltehetőleg a jelenlegi probléma kialakulásához vezettek.
Beszélő izmok
Ahhoz, hogy megértsük, mi is történik egy kineziológiai kezelésen, tudnunk kell, hogy ennek a gyógyító technikának a művelői az akupunktúrás pontokat vizsgálják, és azt, hogyan reagálnak az egyes izmok a már említett meridiánokban áramló energia nagyságára.
A kineziológia módszerét dr. George Goodheart fejlesztette ki, aki csontkovács volt, és azt tapasztalta, hogy bizonyos idő eltelte után páciensei újra ugyanazzal a panasszal jelentkeznek nála. Ebből arra következtetett, hogy nem elég a jelenben tapasztalt problémára figyelni, az okot kell megkeresni ahhoz, hogy a tünet végleg megszűnjön. Fel kell tárni tehát azt az életeseményt, ahonnan a gond ered. Ennek módszere pedig az izomtesztelés. A kineziológusok azt feltételezik, hogy agyunk minden információt tárol, ami fogantatásunktól kezdve történik velünk, és ezeket az információkat az izomtesztelés segítségével „lekérdezhetjük”.”
…. (elle.hu)

Aurél kérdezett rá az egyik hozzászólásában, hogy a lelki bajokat is gyógyítja-e a “gyógyító érintés”. Először nem értettem, mire gondol, s mivel nem hagyott nyugodni a kérdés, utána néztem, akkor jöttem rá, hogy a kineziológiával kapcsolatosan kérdezett. (Így van?)

Hogy gyógyítja-e? Csak abból indulok ki, amit én tapasztaltam, és most igyekszem lefordítani érthető nyelvre. A legtöbb betegség pszichoszomatikus eredetű. Azért kapjuk őket, mert nem úgy reagáltuk le az életünkben történő eseményeket, ahogyan az számunkra “természetes” lenne. Lehet, hogy már évek óta rossz kódok szerint működünk. Pl. egy nagyon egyszerű és lesarkított eset: a gyerekem nem öltözik fel időre. Én dührohamot kapok. Ez egy téves kód. A helyes viselkedés: csendes beszéddel és nyugodtan igyekszem megbeszélni vele a dolgot. – Ha én sokáig egy rossz kódot használok (sok-sok dührohamot kapok), akkor egy idő után valamilyen betegséghez fog vezetni.
A betegségek a lelki bajok testi tünetei. A kineziológus az izomtesztelés során kérdez rá, hogy mikor és milyen élethelyzetben programoztuk be magunkba a téves viselkedési kódot. A pácienssel is megbeszélheti, hogy van-e erről emlékképe. Nem fontos mindig megtudni. Aztán megtudatkolja a “testünktől”, hogy mi erre a “gyógymód”, majd csinál egy oldást. Aztán beprogramozza a helyes kódot, vagy visszaállítja az eredeti felállást. Ha valaki nagyon szkeptikus, az csupa hókusz-pókuszt lát ebből. Nem kell hinni benne. Ha működik, nagyszerű, ha nem, akkor meg van az oka, hogy miért nem. (Fúú, ezért a mondatért “kapni” fogok! 🙂 ) Kicsit olyan ez, mint a pszichológia. A páciensen múlik igazán minden. Ha meg akar gyógyulni, akkor a segítséggel meg is fog, de ha nem, akkor ugyan megkapja az oldást, és meg is változik egy picit az élete, de a konok fejével nehéz lesz előre lépnie.

Aurél kérdésére a válasz: igen, a lelki bajokra (is) jó. Nálam leginkább ezekre igyekeztünk megoldást keresni. Arra, hogy bizonyos élethelyzetekben ne a téves viselkedéskód szerint reagáljak, hanem a helyesek szerint. Vagy használjam a velem született tulajdonságaimat, nem a helyükbe tévesen felvetteket.