“Valami véget ért”
… és nem folytatom a dalt, mert már a fájdalom is elmúlt. Elég egy mondat, elég egy szó, és egyszerűen eltűnik. Letisztul minden, és világossá válik: vége.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy leány egy kerek erdő szélén. Egy napon elindult sétálni az erdőben, s tudta, hogy valami nagyon szép fog történni vele. Benne volt a levegőben, benne volt a szélben, ahogyan a fák levelei között játszadozott a nyári napsugárral. Valahol a szíve mélyén érezte, hogy az erdőben ugyanúgy sétál egy fiú, aki csak őt várja, csak őt keresi. Az útjaik keresztezték egymást, s ők találkoztak. A nap még jobban mosolygott, a madarak vidámabban énekeltek, az erdő fái zöldebben csillogtak a fényben. Ragyogott minden, és ők is. Nem kellett egy pillantás sem, ők már szerették egymást. Mert mindig így volt. Az erdő az ő szerelmükkel volt tele, és szétterjedt a határán túl is. Szeretetük és ölelésük a boldogságukat sugározta. Elmesélhetetlen érzés volt.
De jött egy kígyó. A fiút a lábánál nyelni kezdte. Haldoklott. Nem küzdött ellene, hanem megadóan tudomásul vette. Tudták, az lesz az utolsó ölelésük és az utolsó csókjuk. A lány szerette a fiút. A halála utolsó percéig. Nem érzett fájdalmat, csak végtelen szeretetet, amely elborította. A csókjuk édes volt, talán a legfinomabb és legérzékibb, amit valaha elcsókoltak. … és a fiúnak menni kellett.
Mert ő azt választotta.
És vége. Nincs tovább. Ennyi volt. A mese.
És innen jön a durva valóság. A lány egy kicsit aztán mégis széthullott, pár napig toporzékolt, aztán ma este végre letisztult benne minden. Pár mondat, néhány szó segített. Tudatosult benne: számára már akkor vége volt a történetnek, mikor a fiú döntött. Nehéz volt elfogadnia, mert sajnálta a szerelmet. Ezért toporzékolt.
Rájött, hogy már részéről régen vége. És mindennek van vége, hogy aztán egy új és szebb jöhessen a régi helyére.
A szeretet és az emlékek megmaradnak, de most végleg megtörténik az eleresztés. És köszönöm!
Hányszor történhet ez még meg?
Mire gondolsz, Kedves Aurél?
Na kedves Lissza, ezt Neked kell kitalálni…
Nem nehéz hiszen Te Írtad…
Az eleresztésre gondoltál?
Remélem, most már tényleg meg tudtam tenni, és nem lesz visszaesés. De még sok időnek kell eltelni, hogy egy esetleges újra találkozásnál ne remegjenek meg a térdeim.
Ma mondta valaki nekem, hogy csak akarni kell. Hát ezt most nagyon akarom, mert tudom, nekem így lesz jó.