Két álmom az elmúlt napokból

“Hülyeséget álmodtam. Most hajnalban. Vihar készülődött. Minden ajtót és ablakot zártam befele, de tudtam, hogy nem csak a vihar miatt zárom, hanem jönni fog egy férfi (vagy többen), és nem éppen jószándékkal. Jött is. Egy nagyobb helységben voltunk, ahová egy lépcsősoron lehetett lejutni. Többen voltunk ott. Jött a férfi. Lándzsák, lándzsahegyek voltak, és szúró, ölő eszközök nála. Azokat dobálta felénk. El sikerült ugrani előlük. Hogy megállítsam, fogtam egy eldobott vékony fémrudat, és többször beledöftem, de nem halt meg azonnal. Valaki segített, aztán elesett, de még élt. Nem tudom, miért, de mentőt akartunk hívni neki, vagy vártuk, hogy elvigyék, és megmentsék az életét. Aztán gyorsan felébredtem, mert elég is volt ebből.”

“Álmodtam megint, és emlékszem rá, úgy nagyjából. Először tán valami villamosos dolog volt. Elég rozoga síneken közlekedtek. Én meg attól tartottam, hogy lesz valami baleset. Aztán semmi sem történt. Majd arra emlékszem, hogy megint bezárkóztunk a gonosz emberek elől. Az ablakok keretei elég pocsék állapotban voltak. A rések nagyok voltak, de igyekeztem biztosan bereteszelni, hogy senki ne jöhessen be. Azt hiszem, Apu is ott volt, meg tán a két gyerekem. Az álom többi része csak foszlányokban jön elő, semmi konkrét nem rémlik.

Kicsit elgondolkodtat, hogy másodszor álmodok hasonlót. Ablakok bereteszelése… gonosz emberek jövetele. … néhány hónapja volt valami ilyesmi álmom. De ott csak egy bejárati ajtót zártam be rengeteg zárral. Most bogozzam ki? Valami elől menekülök, bújok, nehogy elérjen. Van egy tippem: a fájdalom elől. Az elől, hogy valaki fájdalmat okozhat nekem. A biztosra akarok menni, csak ne fájjon.”

Ezt hoztuk ki a múlt szerdán a kineziológussal is. Eddig az életemben menekültem a fájdalom és csalódás elől. Inkább bevállaltam a biztos fájdalmat, csakhogy később ne érjen egy váratlan, bizonytalan. Ergo nem túl optimistán néztem a jövő elé. :-) S ha belegondolok a házasságomba, akkor nem véletlen, hogy pont a volt férjemhez mentem hozzá. Mert benne biztos voltam. És magamban is, hogy nem vagyok annyira szerelmes belé, hogy meg tudjak sérülni később, ha ő pl. elhagy vagy megcsal. Érzelmileg tartottam a három lépés távolságot, a biztos távolságot.

Hol a tigrisszemem?

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..