És … igen! Újra itt!
Megkíméltem az elmúlt napokban a rinyálástól kedves látogatóimat és olvasóimat. Ó, a másik blogban se sokat tettem, de legalább terápiás jelleget adtam neki.
Minek és kinek köszönhetem, hogy újra kerek illúzióim világa? Elsősorban magamnak, mert ha én nem akarom a kerekedést, akkor már nagyon gáz a helyzet. Aztán Aurélnak, mert oly kitartóan kommentelgetett a blogban, és kisajtolt belőlem egy fotót, meg msn-en is szóval tartott(am). Kap ezért egy jó nagy puszit oda, ahová Ő akarja. Szabad felhasználás! Meg kell említenem Milant is, mert az elmúlt 24 órában én igyekeztem lelket önteni belé. Ma délután pedig végképp meggyőzött arról, hogy léteznek még olyan romantikus és küzdő férfiak a Földön, mint ő. A szinkronicitás törvénye alapján merem állítani ezt. Egy szóval már csak be kell vonzanom magamhoz.
Aztán itt van a régi-régi ismerősömnek a megnyilatkozása, miután ráakadt – balfékségem eredményeképp – a blogomra: “Le a kalappal előtted!!! Nem vagy egy hétköznapi lány az biztos!!!!” Hájjal kenegettek? … Igen! Ezért már érdemes volt nyomot hagyni magam után.
Hogy mi történt az elmúlt pár napban? Ó, ez is, meg az is. Pl. a kisebbik gyermekemnek szorulása volt és van. Úgyhogy tegnap délután saját ujjammal segítettem napvilágra pár kaka-darabot. Nem nekem fájt, hanem a gyereknek. Sajnos, még mindig gizda a helyzet, s nem fogja megúszni egy újabb turkálás nélkül.
Aztán – hogy könnyedebb vizekre is evezzek – vettem magamnak egy csini kordbársony kabátot szőrös szegéllyel. Vannak rajta hímzett virágok, amit külön imádok. Kedves Férfi Olvasóim! Áruljátok már el nekem, hogy egy ilyen kabát miért tetszik nektek! Mióta ezt hordom, dupla annyi pasi felejti rajtam a tekintetét.
A kerekedésemet támasztja alá az egyik ismerős anyuka ma reggeli megjegyzése, hogy az utóbbi időben sokkal jobban nézek ki, mint pár hónappal ezelőtt. Hát, gondoltam, annyira nem lehetek szarul, hogy jól nézzek ki kora reggel. Így a külsőmhöz igazítottam gyorsan a belsőt is.
Így utolsó mondatként kérem azt a valakit, aki folyamatosan arról ábrándozik, hogy engem csókol, állítsa le magát, mert már lassan elviselhetetlen lesz ez az energia örvény a szám körül. Inkább kapja magát össze, és látogasson meg!
“Kap ez??rt egy j?? nagy puszit oda, ahov?? ? akarja. Szabad felhaszn??l??s!” ??hh, ez el??g konkr??t… meg el??g mer??sz kijelent??s is, amennyiben be is tartod:)
Aur??l, ugye megtudjuk mi is, hogy hova k??red? 😉
Na v??gre m??r, hogy visszat??rt??l.
zora: ez csak Aurélon múlik. Bár reménykedem, hogy úriember. 😀
Lassus: na végre! 🙂
az hagyj??n, annak a hely??ben se t??k??l??dn??k sokat, akinek az utols?? bejegyz??s sz??l 😉
??n k??l??n k?v??ncsi vagyok az illet??re! 😀 De szerintem se t??k??l??dj??n sokat!!!
vakrandi, az az izgi 😀
Ja, becsukott szemmel, ugye? 😀
Polémiázunk!?
Mint “úriember” természetesen oda kérem ahová ilyenkor illik, il. szokás.
De azon csodálkozom, hogy csak az ajkad körül bizsereg…
Csókolom a KIS ajkadat (is)!
Hm. K??sz??n??m. ??s most nagyon elpirultam. 😉
A puszit majd alkalomadt??n ??t- ??s megadom. Oda, ahov?? k??red. 🙂