Vajon hogyan lehet visszaadni írásban azokat az érzéseket, amit egy zene tud létrehozni, kelteni vagy fokozni bennem?

Hogyan lehetséges, hogy az a dallam, ami az előbb vidámított, most együtt sír velem? Ha nem az irodában ülnék, hanem otthon szólna teljes hangerővel a hangszóróból, a szoba közepén táncolnék. Így csak a lelkem teheti meg helyettem. Néhány salsa lépés után forogni kezd a zene ritmusára széttárt karokkal szinte szédülésig, majd újra salsa következik. Talán sikerül a fájdalmat kitáncolnia magából.

Illúziók. Mindenkinek megvan a sajátja. Nekem is. Inkább ne lenne, mert előbb-utóbb összetörik. Mint egy tükör, ha hozzácsapnak egy követ. Látom a lelki szemeimmel a széteső üveget a szertehulló és repülő darabjaival.

Megjegyzés: mily hasznos, hogy több blogszolgáltatónál be vagyok regizve!