“Igazából az az idelális, ha először a szívével tanul meg látni az ember Ha a szív-csakra “tisztán érző” képessége elég érett ahhoz, hogy valódi feltétel nélküli szeretetet, elfogadást és megbocsátást tudjon érezni a lehető legkifinomultabb szinteken, igazi alázattal, akkor érdemes tovább lépni a képzésben. Akkor fejlődhet tovább a torok-csakrához tartozó “tisztán hallás” képessége, melyen keresztül határozott, bizonyossággal érkező gondolatokat ébresztenek a felsőbb világok Mesterei a tudatunk felvevő ernyőjén. Ehhez azonban fontos, hogy készen álljunk a mindenkori őszinte, korrekt, csúsztatásoktól mentes kommunikációra is.

Végül pedig felébredhet a “tisztán látás” képessége, mely a harmadik szem-csakrához tartozik. Megnyílhatnak általa olyan belső képek, amelyek akár a saját, vagy a mások aurájában kódolt érzelmi-, gondolati, vagy karmikus minták leképeződései.

Azonban nagyon komoly lelki érettségre van szükség ahhoz, hogy mindezt egységként értelmezni tudjuk, és ezzel segíthessünk is. Ezek a szintek, és belső érzékszervek egymásra épülnek, és teljesen összefüggenek. …

Mindig csak annyit akarjunk tudni, megismerni, amennyit a szívünk is elbír!”

Figyeljük meg mások és saját magunk önkéntelen mozdulatait! Meg-megdörzsöljük-e a szívünk tájékát, megsimogatjuk-e nyakunkat gégetájékon egy-egy kényelmetlenebb mondanivalókor? Vagy esetleg a harmadik szemünk helyét?

“Soha nem érezhetjük Mesternek magunkat, hiszen az élet szüntelen tanulás, fejlődés, és mindig lehetünk még jobbak, tisztábbak és igazabbak. Úton járó tanítványok vagyunk, akik lehet, hogy csak kicsit előbb kezdenek el emlékezni arra, amit mindenki más is tud valahol a lelkében, …”