Van olyan időszak, amikor nem szívesen hallgatok magyar nyelvű dalokat. Nem akarok még a szövegre is figyelni. Elég a dallam. Ha már az felvidámít vagy megbőget …. elég nekem. Ezen a szép esős reggelen ugyan milyen dalt is hallgathatnék szinte nonstop? hát szerelmest! Hogy mennék a fenébe!Néha olyan egyszerű kigondolni valamit, hogy az jó lesz, és fogom tudni csinálni. És egyelőre tudom. Persze minden kezdet könnyű. A feketeleves még csak ezután jön. Ugye milyen szép közhelyek? Tudom, az egyiket kicsavartam. Nem akarok előrejósolni, de ismerem magam. Egy hét múlva már meg leszek veszve. No, akkor kell majd erősnek lennem. Meg utána jó pár hétig. Mikor végképp tudatosul: ez már mindig így lesz.

Valahogy régen ez könnyebb volt: nem volt sms, e-mail, sem msn vagy egyéb csetelési lehetőség. Vannak hátrányai is a fejlődésnek. Vagy így tanulunk meg erősnek lenni?

Ma este, ha nem felejtem el, kiírok egy idézetet az általam mostanában emlegetett könyvből. Sőt kettőt is! Hagy művelődjünk, okosodjunk! Az egyik arról fog szólni, hogy mindennek eljön az ideje. Csak szép sorjában érdemes fejlődni. Semmit sem szabad siettetni.

A másik pedig arról, hogy a jelen kor az elfogadásról és a toleranciáról szól.

Gondolom, az már kórós, ha állandóan azt figyelem, melyik zenére lehet salsázni.