Vajon van-e jogunk a másik tettét bírálni? Megmondani, hogy az helyes vagy sem? És ha megtesszük, akkor van-e jogunk ezért a másikat elítélni, büntetni? És most az egyszerűség kedvéért zárjuk ki azokat az eseteket, amik elkövetőik felett általában a bíróság ítélkezik.
Van-e jogunk a másik emberből bűnbánatot kicsikarni? Vagy hagyjuk a sorsra (karmára), hogy megtanítsa az emberrel a tanulnivalóját? Hogy jöjjön rá, a tettének milyen következményei lehetnek és vannak?
Ki mondja meg, mit szabad és mit nem? Ki dönti el, hogy mi a jó és mi a rossz? Mi magunk vagy ezt is hagyjuk Istenre? Elég-e betartani a 10 parancsolatot, és egyáltalán minden szinten be tudjuk-e tartani?
És meg tudunk-e bocsátani az ellenünk vétkezőknek?
Hm. Ellenünk vétkezők. Azt hiszem, ez is szubjektív. Amely tett esetleg számomra bántásként ér célba, az más embernek meg sem kottyan, fel sem veszi. Mi a vétek egyáltalán? Egy megvilágosodott ember számára semmi sem vétek. Szerintem. Csak hozzáállás, felfogás kérdése. Ha úgy döntök, hogy az a pofon, amit adott nekem valaki, nem számít, fel sem veszem. Bár az igaz, hogy megtörtént, de az én egomat nem sértette meg. Viszont ha megsimogat valaki, és a hideg kiráz az érintésétől, negatív nyomot hagy bennem. Mert én akkor, annál az érintésnél így döntök, hogy így reagálok rá. Lehet, hogy nem tudatosan, de döntök.
Minden pillanat döntésekből áll. Egy perc alatt sok-sok döntést hozhatunk meg. Minden élet döntések sorozata. Ki mondhatja meg nekünk, hogy melyik döntésünk helyes vagy helytelen? Ki ítélkezhet a döntéseink felett? Melyik ember? Van olyan egyáltalán?
“az igazs??g csak ideg??llapot vagy megfogalmaz??s”
Hm. 🙂
nagyon buddhist??ra siker??lt ez 🙂
Hah! 🙂 ugye nem csod??lkozol rajta? 😀