Esti főműsor szombat este. Most a teve2. Észrevétel: a Máté gyerek csípőmozgása valóban gondolatébresztő. A paso doble tele van visszafojtott szenvedéllyel, és ahogyan az egyik zsűritag is mondta: “a férfi hallgat, a nő sír”. Hm.

Ha jól emlékszem, a szambát bemutató pár egyik tagja mondta ki, amit én is vallok: a férfinek jól kell tudnia a tánclépéseket ahhoz, hogy a nőt vezethesse. S ez igaz az életre is. Egy igazi párkapcsolat egy gyönyörű társastánc. A férfi vezet, a nő pedig követi. A férfi megmutatja az irányt, a nő pedig hozzáteszi a maga lépéseit, érzéseit, nőiségét. Ennek ellenére a férfi nem köti meg a nőt, és a nő sem a férfit: együtt táncolnak, de a saját egyéniségükkel. … és így tovább…

Az este további gondolatai: jó lenne, ha már végre megélhetném a közös döntés élményét. Ne csak mindig a fejem felett tudjanak mindent jobban nálam. Szerintem a homlokomra van írva: agyilag szőke, ezért vannak a hajában szőkecsíkok.

A délutáni beszélgetés során a kedves barát kicsit keserűen azt mondta: ő nem tud taktikázni, úgy csinálni mintha, közben pedig nem, csak azért, hogy a nőt becserkéssze. Most mondjam, hogy akárcsak én? Úgy gondolom, ha már nem adhatom önmagam, akkor fenét se ér az egész. Kicsit lecsupaszítva: Kellek? Akkor vigyen – ha egyáltalán adom magam.

És most tökéletesen egyetértek azzal a mondással, hogy egy igaz barát sokkal többet ér, mint egy szerelem. Mert az igaz barát akár életünk végéig megmarad, de a szerelem jön és már el is tűnik a süllyesztőben, és marad utána a semmi.