Rájöttem, hogy ha nem kommunikálhatok így vagy úgy, akkor szétesem. Ez a lételemem. Mint egy író. De az nem vagyok. Viszont szükségem van arra, hogy a bennem megszülető gondolatokat kiírjam vagy esetleg kibeszéljem magamból vlmilyen formában. És ez a blog a legtökéletesebb megoldás. Ide mindent bepötyöghetek: a lelkifájdalmamtól a boldogságomig, a magánéletem történéseitől a világ dolgai kitárgyalásáig mindent, de mindent. S ha valaki elolvassa, annak én csak örülök. De ha nincs ilyen, az sem baj. Legalább leeresztem a gőzt. Hi-hi! És közben nem megyek senki agyára. 

Nevezzem az önkifejezés egyik formájának? Hm. Igen, igen, igen. Legalább az egóm jóllakik. Egészségére! Bár ha esetleg eljutnék vlmikor a kozmikus tudatállapotba, akkor is írnék. Jó dolog.