Számomra eddig az egyik olyan ünnep volt, amire mindig örömmel készültem annak ellenére, hogy néha nem oly simán és a nagy családi boldogság jegyében telt el. Nem csak a válásom alatti karácsonyra gondolok.

Most, ha rajtam múlna, lenne egy karácsonyfa, de egyébként ugyanolyan napok lennének, mint egy sima hétvége szombatja és vasárnapja. S ráadásul most 4 napos lesz. Áááá! A gyerekek miatt állnom kell a sarat. Treníroznom kell magamat és a hozzáállásom, asszem. – 20-ról indulva nem kis munka lesz elérni a csúcs ( +10) közeli helyek valamelyikét.

Olyanok jutottak az eszembe, hogy mindennap valami karácsonyit kellene a blogba tennem. Aztán meg karácsonyi dalokat hallgatnom. A sütemények (mézeskalács, beigli) sütéséről most lemondok, mert a sütőm a maximálisnál is maximálisabb fokon tud csak üzemelni, így tuti elégetném a cuccost, vagy felrobbanna a műszer. Szerencsére karácsonyi ajándékok után most nem kell nagyon rohangásznom. A gyerekeknek veszek majd valami játékot, vagy ilyesmit, a szüleimet egy-egy jelképes ajándékkal letudom.

Azt veszem észre magamon, hogy csak egy hajszál választ el a begubózástól. Sokszor volt olyan időszak (akár félévek is) az életemben, amikor nem jártam sehova szórakozni. Kívántam az egyedüllétet, a csendes elmolyolásokat. Aztán mindig eljött a kifelé nyitás. Majd megint a befelefordulás. Meglehet, hogy ilyen időszakom jönne, ha a gyerekek nem lennének. Meg a salsa. Úgyhogy egyensúlyozom… Talán ezért is kívánom a hátam közepére a karácsonyt.