Azt hiszem, néha megengedhetek magamnak egy kis mélypontot. Legyen ez az este! Bár fennhangon bizonygattam és bizton állítottam még délelőtt, hogy én milyen jól bírom és elfogadom a helyzetet, estére legfeljebb az utóbbi maradt. Most a hiányzik-érzet tombol bennem. Lelkierő. Lelkierő. Lelkierő. Nincs könny, csak fájó torok. Két dologban biztos vagyok, és az egyik ebből az, hogy túl fogok jutni rajta. … S most nagyon utálom, hogy egy sort sem írhatok.

fantázia

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..