Furcsa, gyomorszáj összeszorító érzés telepedett meg bennem. Lehetne nevezni rosszelőérzetnek, ami félelemmel vegyül. Nem tudom, miért. Nem tudom. Remélem, csak stresszoldódás.

Olyan jó volt beszélgetni a kineziológussal. Spirituális és ezotérikus dolgokról. Tudtuk, hogy a másik mire gondol, és nem voltak kétkedő és “na ez hülye” pillantások. Az információ és az energia sebesen áramlott köztünk. Maga az egész kezelés is már kész transzcendálás. Tegnap este – gondolom, a bejegyzésemen is érezhető – annyira fel voltam pörögve, hogy szerintem 10 cm-rel a föld felett jártam. Ehhez még hozzájött a salsa is, ami egyre jobb lesz. Több figurát tudunk már, és bár én egy kicsit elefánt módra tanulok, de hála a táncimádatomnak és a jó mozgásomnak, megy, mint a karikacsapás. Alig várom már a workshopot! Azt mondják, hogy sok-sok fiú lesz. Ez már csak azért is fontos, mert a salsa társastánc, és elég furi úgy táncolni, hogy … egyedül. Meg hát ha elmegyek az esti salsa-partira, nem lesz, aki bekiabálja, hogy milyen figura jön, a fiúnak kell irányítani, nekem meg venni a lapot, hogy na mit akar. Ezt meg csak úgy lehet megtanulni, ha minél többet salsázok párban.

Egy kis statisztika:

Az elmúlt még nem teljesen 8 hónap jelenlegi állása – összes letöltés:

A 15 legtöbbet látogatott oldal listája:

Még egy-két hónap, és vagy megbánom, hogy feltöltöttem a focisták képeit (és soha többet egy meccset nem nézek meg, és nem szurkolok egy csapatnak sem – fúj Manchester! Fúj InterMilan!), vagy … nem (és azt fogom kántálni: Imádom a focit!).