Este elalvás előtt elmélkedtem. Igaz, nem tett jót a sok gondolat, emlék, mert utána nehezen tudtam elaludni. 🙂 

Szóval, kielmélkedtem, hogy számomra mi az igazi csók. Persze, nem én találtam fel/ki, tanultam L-tól. (megjegyzem, hogy jó pár (két kezem tán elég, hi-hi!) első csókot elcsókoltam annak idején, de az övére emlékszem csak. Meg arra, hogyan fogta meg először a kezem. Lehet, azt elfeledni? (a többi első kézfogásra sem emlékszem, kivéve az utolsót: az itt van beleégve az agyamba.)  

Nos, az igazi csók. Fokozatai vannak. És érdemes betartani, mert úgy adja meg az izét. Persze, vannak esetek, amikor ki lehet hagyni közbenső szinteket, vagy nem el menni a végsőig, de azok az édes kivételek. 

Jelzem, hogy mindez egyetlen egy hosszú csókon belül kell érteni. Szóval, a kezdés: érzéki csók. Inkább közelebb áll a puszihoz, de annál több. Bevezető a szerelmesen intellektuális csókhoz. Ekkor már kimutatom az érzéseimet, de még a józan ész az uralkodó. A következő szint az már csak érzelemből áll: szerelemesen szerető csók. Itt már a józan ész rég elfeledve, csak szeretek. Itt érdemes sokáig tartózkodni, főként akkor, ha a csóknál tovább nem óhajtok tovább menni (hely, idő nem megfelelő vagy csak így jó). Ugyanis a végső szint a ….. nos, szexuális csók. Az már teljesen egyértelmű, hogy hova vezet. :-))) 

Rájöttem nagyon-nagyon rég, hogy nem mindegy, ki hogyan csókol. És ezt kb. három hete újra megtapasztaltam. T. Hát persze. Pedig egyszer őt magamban már lerendeztem, de a nosztalgia, a ….bla-bla-bla…. nos, újra rájöttem, hogy nem, nem és nem.  Nekem ő túlságosan rámenős, erőszakos, lehengerlő, ha csókol, pedig egyébként kedves, figyelmes, vonzó. De ennyi és nem több. 

Hogy mikor csókolóztam utoljára egy igazán jót? Hmm, meg lehet kapaszkodni, közben én meg számolok (számoljunk, kedves Boli! :-))), hát igen, több, mint nyolc éve, és az sem a férjemmel volt. És az a srác nem is tartozott a nagy szerelmeim közé. (olyan egyébként is csak T-ral együtt 2 volt).