Így induljon mindennap! Gyönyörű napsütéssel, jókedvvel és tánccal. Buliztunk ma reggel. Volt pia (tej és kávé), kaja (túrórudi) és nő (én). A zenei aláfestést a Black Eyed Peas adta (“Let’s get it started (ha), let’s get it started in here….”). Én táncoltam, a nagyobbik a fejben együtt zenélt a BEP-szel, a kisebbik pedig a közönség volt.

Tegnap este, mikor hazahozta Apu őket, túlságosan nem tapsikoltam annak a hírnek, hogy az iskolás kezd megbolondulni a suliban. A tegnap délelőttöt a teliholdra és az őszi szünet végére fogom. A trehány munkát pedig átmeneti zavarnak veszem. Egyébként meg eleresztettem egy anyai lelki fröccsöt arról, hogy vannak kötelező nemszeretem dolgok az életben, és nem az a megoldás, ha durcizunk kb. két hétig egy fekete pontért, ezzel előidézve még többet. Hanem talpra kell állni.

Csak egy gondom volt az egésszel. Hogy annyira magamra ismertem a kölyök reakciójában!

Miután kifestette az általam kézzel rajzolt verdák-autót, rábeszéltem, hogy ne nekem adja ajándékba, hanem a tanítónéninek. Engesztelésül. Elővette összes tudását a betűket illetően, és ráírta B… NÉNINEK ZSIV (először engesztelésül-t akart írni, de az “ege” résznél megakadt, és maradt a szív kissé hibásan). Emellett megígérte nekem, hogy szépen fog dolgozni ezentúl. (“Úgy legyen, édes fiam, úgy legyen!”)

A kisebbik pedig pillanatok alatt megtanulta bekötni a cipőfűzőjét. Este a tesó matekkönyvében tanulta írni a számokat olyan ügyesen és lelkesen, hogy vissza kellett fognom magam, hogy a nagynak ne példálózzak a kicsivel.

Tudom, hogy egy zseni anyának (nem nevetni!) csak zseni gyerekei lehetnek, de ha így haladunk, túlszárnyalnak. 😀