Nos, ez a hétvége is elment. Mint egy indián, kezem szemem fölé téve nézek utána. Hm. Túl sok mindent nem tudok nézi, látni, emlékezni. 

Péntek este mozi. Mintha egyedül lettem volna. (vállvonás). Ez van. 

Szombat-vasárnap délelőtt: kemény magam alatt levés. Mindent sötéten láttam. Azt hittem, ez már örökre így lesz. De nem. Anyuéknál ebéd közben tompa alhasi fájdalmat éreztem. Óóóó! A természet működik. Az elmúlt másfél napban a hormonok működtek bennem ilyen csúnyán. Szóval letelt a 28 nap. Hi-hi! Legalább van, ami emlékeztessen arra, hogy NŐ vagyok. Ha más nincs, jó ez is. 😛