Szavaim gúzsba kötve,
a nyelvem súlyok húzzák.
Nem lehet – zengi az eszem,
És mégis szólnék hozzád.
Mesélnének szemeim,
vallanának kezeim,
csendet súgnának ajkaim,
szavalnának sejtjeim.
Félbeszakadt a mozdulat.
Eltörött a gondolat.
Megtört a pillanat,
s elveszett a szó,
Mert nem lehet.
sose hallgass az eszedre.
No, m??g kett?? ilyen okos tan??csot, legy??l sz?ves! 😀
szerintem fontos mind az ??szre, mind a sz?vre hallgatni. csak ezzel az a gond, hogy egyszerre ??llati neh??z mindkett??re figyelni. m??rlegelni kell, vagy az egyik, vagy a m??sik. legal??bbis eddig nekem nem siker??lt mindkett??t sz??m?t??sba venni, ??s egy k??z??p utat v??lasztani… lehet mindig elrontok valamit?
Akkor tudsz egyszerre hallgatni az eszedre is, meg a sz?vedre is, ha mind a kett?? ugyanazt akarja. Egy??bk??nt az egyiket el kell nyomnod, hogy a m??sik ??rv??nyes??lhessen.
egyszerre nem, max csak meghallgatom, mint mond az egyik, ??s mit a m??sik…de sajnos m??g igy is m??rlegelnem kell. egy??bk??nt pont ezt firtattam. 🙂
M??rlegel??s! Hm. Ki erre hallgat ink??bb, ki arra.
t??r??m az agyam, de sokkal t??bb okoss??g jut eszembe, ??s ennyit nem osztok meg senkivel
Pedig…
de ha nem, akkor nem.