Nem szeretek adakozni. Nem az??rt, mert p??nzt adok. A p??nz sz??momra sz??ks??ges valami, ami n??lk??l, ugye, nagyon ezen vil??gban nem lehet ellenni, f??leg, ha az ember l??ny??nak van k??t gyereke. Nem, ??n azt ut??lom, hogy az egom is tudja, hogy adtam. Az meg j??l megveregeti a h??tam: “jaj, milllyyen rendes ??s j??sz?v?? csaj vagy!” H??t, nekem ne p??f??lje a h??tam ez??rt senki.
Azt??n ink??bb arra gondolok, hogy annak a 10 Ft-nak vagy 200 Ft-nak ??r??lt valaki. Legal??bb ??r??lt neki.
??n pedig mire gondolok mostan??ban? Ink??bb nem ?rom le, mert elpirulok ?gy is…. Csak egy sz??t, ami jelz??k??nt jut az eszembe: selymes.
az adakoz??sban ??ppen az a j??, amit az ember akkor ??rez, amikor adott.
m??r egy ideje ??gy vagyok vele, hogy minden h??ten kell legal??bb egy j?? cselekedetet v??ghezvinnem. Valamikor ez kett??, ??s olyankor t??k b??szke vagyok magamra… van ilyen. 🙂