O.K. kezdem azzal, hogy 52,0 kg vagyok. 14 évesen voltam ennyi, de akkor 6 cm-rel alacsonyabb is. Ja, akkor jóval izmosabb is, mivel sporttagozatos voltam. Nos, csak annyit fűznék hozzá, hogy természetesen olyan helyről tűnik el a leghamarabb a zsírpárna, ahol nem kéne. Úgy mell magasságban. Persze, oda is megy vissza utoljára. Gondolat által ezt a területet lehet zsírosítani? Csak egy kicsit, hogy azért ne legyen olyan, amilyen most. 

Következő gondolat: Miért fontos, hogy mit gondolnak az emberek? Szeretnék ettől a korlátozó tényezőtől megszabadulni. Ha egyszer végre sikerül eljutnom odáig, hogy egyenesben vagyok önmagammal, a környezetemmel, jön vlmelyik kedves rokonom és előszeretettel lök vissza a földre. Persze, én meg hagyom magam. Brrr! Nem akarom, hogy a körülöttem levő emberek mondják meg, hogy ki vagyok, hogyan kell viselkednem, hogyan nem, mit szabad csinálnom, mit nem. Csak élni akarom az életemet, ahogy én jónak látom. Nem arra gondolva: jaj, ehhez mit szólnak az emberek! Azt hiszem, elértem kronológiailag azt a kort (32), amikor már felelősséget vállalhatok a tetteimért, és nincs ott senki mögöttem, hogy kontrolálja a cselekedeteimet egy-két megjegyzésével.  

Legalább a családtagjaim fogadhatnának el olyannak, amilyen vagyok: ha hülye, akkor hülye, ha makacs, akkor makacs, ha önző, akkor önző. Miért a barátoktól, kedves ismerősöktől kapom a legtöbb szeretetet, az elfogadást? Miért nem tőlük? 

Én igyekezni fogok, hogy azt tegyem, amit én elvárok tőlük. Legalább példát mutatok.