Nem akarok szánalmas lenni. Nem akarom sajnálni magam.

Az utolsó pillanatnak is örülni akarok. Nem akarok belegondolni, mert akkor csak az átkozott kérdés jön: miért. Aztán meg kínomban röhögnék. Csak egyet lehet tenni: elfogadni. Erővel, emlékekkel felvértezve.

Örülni akarok.

2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..