Megvan a harmadik forrás. Nem mintha kétségeim lettek volna Maharishi üzeneteit illetően, hiszen ez, a változás érezhető. Különösen a tavalyi évben jöttek a “belső üzenetek” számomra, csak akkor nem tudtam velük mit kezdeni. Az utóbbi hetekben kívülről érkeznek a jelek. Most már tudom, hogy egy nagy valaminek a részei, építő elemei. Felkészítő elemei.

Találkozások. Semmi sem véletlen. Semmi.

A kisebbik gyermekemmel kapcsolatos megérzéseim is igazolódni látszanak. Spirituálisan jóval több lesz. Nagy ember kis testbe zárva. Őfelőle megnyugodhatom. És, ha a megérzéseim nem csalnak, akkor a kis unokaöcsém is fejlett lélek.

Nem tudom, miért érzem, de a tesóm két gyermeke rám van bízva. Én leszek egyszer felelős értük.

Soha nem voltam tanító, és minden ilyen irányú kísérletem eddig kudarcba fulladt, vagy hatása a nullával volt egyenlő. Most érzek egyfajta felelősséget. Nem tanítanom kell. Nem. Csak adnom. Magamat, a létezésemet, a tudásom. Különös, és örömmel telít. Köszönöm.