Végre tökéletesen ereszti le a vizet a kádam lefolyónyílása. Kicsit megpiszkáltam egy csavarhúzóval, igyekeztem lefeletolni a getvát (a görcs se akar hányni ebéd után), aztán egy erős vízsugárral útjára segítettem. Majd egy adag ecettel is nyakon zúdítottam. Biztos, ami biztos! Tutira kell menni.
Most, mint a parancsolat, úgy tűnik el a víz a kádból. Remek! Ezért érdemes volt felébredni.
Néhány perc, és átadom a terepet a kölyköknek. Az érdeklődő pillantásokat látva tűkön állnak, hogy a gépre vethessék magukat.
Tegnapi gyerekszáj, természetesen a kisebbiktől:
Temető melletti földút. Lovaskocsi egyszál pacival. Gyermekem állatimádatának (kivéve a kutyák) engedve, megbámultuk rendesen. Megjegyzés: “A ló megáll a patáján.”
És mindennap kapnak egy-egy “kultivitamint”.
Ha így halad, egész vicces jövő elé nézek.
Ja, és a faluban tett rövid kis sétánk alkalmával két gyönyörű macskával barátkoztunk. Az egyik világos szürke cirmos volt csodálatosan bájos pofival. És átkoztam magam, hogy nem volt nálam a fényképezőgép.
gy??jteni kellene ezeket 😀
Itt teszem. 🙂
K??ne egy k??l??n kateg??ria neki…
kultivitamin….sokaknak elk??ne.