Tudom, sokszor nem írok részletesen, napra és órára pontos történéseket az életemből. Így nem mindig tiszta a rendszeres olvasóim előtt sem, mi van velem. Ez egy ilyen blog, s tiszteletem mindazoké, akik kitartóan látogatnak napról napra.
Nehéz olyasmiről írni, ami fájdalmas. De egyszer eljön az ideje. Úgy érzem, ez most van. Néhány hete kissé hirtelen, de határozott döntés alapján a Páromtól való elválást választottam. Kaptam Tőle egy teljes szép évet, és összehoztam egy kissé döcögős felet. Csodás órákat és napokat éltem meg Vele, amit csak köszönhetek Neki. Ha történt kellemetlenebb esemény, akkor azt inkább felejtem. Nehéz időszakban mellettem állt, ezt is köszönöm.
Sajnos nem minden történet tart örökké, és végződik úgy, hogy “boldogan élnek együtt, míg meg nem halnak”. Bár sokáig azt gondoltam, hogy így lesz, lassan tudatosult bennem, hogy közös utunk itt véget ért. Az elválás nem könnyű. Semelyik félnek sem. Annak sem, aki kezdeményezi. Nekem is le kellett zárnom magamban ezt a kapcsolatot, ezért sem írtam róla sokáig.
sajn??lom hogy ?gy alakult. az??rt rem??lem nem adod f??l, ??s rem??lem tal??lsz valakit, aki mellett ??jra boldog lehetsz, a gyerk??c??k mellett persze.
Sajn??lom. B??r Te tudod neked mire ??s kire van sz??ks??ged, ??s mikor. NagyL??ny vagy! 😉
JjL: Aszongy??k, hogy az vagyok 😀
BigDady: K??szi
Minden n?? a lelk??ben m??g kisl??ny 😀
Te! Olyan b??lcseket tudsz ?rni! 😀