Bevezettem a gyerekeknél az Álom-angyalt, aki, ha elalvás előtt szépen kérjük, békés, szép álmokat hoz nekik. Már nevük is van (mindkettő a nagyanyjuk keresztnevét választotta – nincsenek véletlenek). Tegnap este is lezajlott a szokásos ceremónia.
Ma hajnal 4 óra tájban (félnégytől ébren voltam, és csak zsibbadtam csukott szemmel) hallom becsoszogni az iskolást.
– Mi a baj? – kérdem.
A válaszra majdnem felnevettem, csak a félálomnak köszönhető, hogy … nem.
– Véletlenül rosszat álmodtam – szólt gyermekem.
– Hát igen, ilyen előfordul – hangzott el anyai, bölcs mondatom.
T??nyleg, lehet sz??nd??kosan rosszat ??lmodni?
Lassus! ezt ne t??lem k??rdezd! 🙂 Sajnos nem vagyok ??lom-szak??rt??.
Annyit tudok, hogy az ??lmok hasznosak, legyenek “rosszak” vagy “j??k”.
N??lunk az ??jszakai ??tcsoszog??s m??g mindig tart, pedig m??r iskol??s. EGy id??ben ha mit ??tment??nk ??s “elhesegget??k” a rossz ??lmokat, akkor az is el??g volt. Mostans??g visszat??rt??nk a “klasszikus” szok??shoz. Vel??nk jobb aludni. 🙂
🙂 a n??lam alv??shoz a kisebbik ragaszkodik, a nagyobbik csak ritk??n ig??nyli. 🙂
??n is gyakran aludtam ??desany??m??kkal, meg fels?rtam ??lmomban, szinte mindig zuhantam. M??g mostan??ban is odab??jok, ha nyugtalan vagyok. J??, hogy m??g mindig megtehetem.
Ke: 🙂