Leesett tegnap du és este az első hó. Havacska. Ma délutánra már nem marad belőle semmi. Nem fürdettem meg benne az arcom. Most mi lesz??? Nem leszek szép? 🙂 

Blogopédusnak innen üzenem, hogy olvasva vagyon én általam :-))) A blogoldalán is üzenném, de nincs hol. Így ha esetleg erre járna….. 

Will és Grace a kedvenc sorozatom. Miért? Mert humoros, mert két olyan emberről szól, akik félszavakból is megértik egymást, figyelnek a másikra, őszinték lehetnek egymáshoz minden fenntartás nélkül, szeretik egymást, pedig nem is szerelmesek (Will homokos), ők igazi lelkitársak. Elfogadják a másikat annak hülyeségével, hóbortjával, másságával. Kell ennél több??? 

Kezembe akadt Deepak Chopra egy könyve, ami végül is egy korábbi könyvének átdolgozott és kibővített kiadása. Az előző jobban tetszett, de ebben a könyvben többet ír a szeretetről. Terveimben szerepel majd itt idézni egy-két részt, sőt oldalt is fogok belinkelni. De egy kicsit később. 

Szeretet. Hmm. Azt hiszik az emberek, hogy nehéz szeretni. Hát igen. …. Meg nem. A szeretet érzése mindenkiben benne van, csak azt állandósítani kellene magunkban, illetve függetleníteni a személyektől: x -et szeretem, y-t nem. Ilyen nem kellene, hogy legyen. Csak egyszerűen szeretetben kellene élnünk, minden percben, a mostban. Azt hiszem, talán ez a könnyebbik része a dolognak. 

A nehezebbik a kimutatás. A feltétel nélküli szeretetadás. Egy őszinte, kedves mosoly, szó, érintés. Odafigyelés a másikra, elfogadása. És ezt nem csak a hozzánk közelállóknak (rokonok, barátok, szerelmek) kell megadnunk. Sőt, sajnos, sokszor pont ő nekik nem adjuk meg mindezt. Szomorú dolog. … Itt magamról is beszélhetek. 🙁