Ahhoz képest, hogy egy hete a kineziológusnál háromszor elbőgtem magam, most az első másfél órában csak nevettem és vihogtam. Mint akit … nos, itt egy Apám által hőn szeretetten használt hasonlat jut eszembe, és csak a jól neveltségem (köhö-köhö!) akadályoz meg abban, hogy a képernyő fehérlapjára vessem. Aztán akkor is elkaccantottam magam, amikor a vélt és/vagy valós sérelmek megbosszulásáról volt szó. A szög fején lett koppintva, legalábbis akkor úgy éreztem.
Hogy mi mindent raktároz és árul el a saját testünk! Eszmélelen…. Kész utazás a múltban. Most nagyon egészben érzem magam, de tudom, hogy van még mit kijavítani.
mint akit … visznek?:)
Egyre gondoln??nk? 😀