Tip. Top. Tip. Top. Léptek a folyosón. Majd óvatosan fel a lépcsőn. Néhány csusszanás egy ajtó előtt. Aztán kopp-kopp.

– Lépj be! Hát eljöttél?

– El…. Muszáj volt.

– Örülök, hogy itt vagy. Add a kabátod! … Ott, abban a szobában találsz egy fotelt. Foglalj helyet.

Csusz-csusz. Neszez a padló. Surr-surr, így szól a szőnyeg. Halk szusszanással fogadja be a vendéget a fotel.

– Jó itt nálad. Béke van.

– Csak miattad. Csak neked.

– Egy kicsit maradnék.

– Ha itthon érzed magad, ha szeretsz itt lenni, maradj. Amit itt lelsz, az a tiéd.

Csend. Végtelen csend.