A zene csak segít. Mégis tudok írni. Vagy még sem?

Együtt éneklek Rick Astley-vel… Gondolatok. Érzések. Jönnek, és nem hagynak békén. Kikiáltanám őket a világba (“Szeretem Őt!”), aztán – egy csavarral – inkább maradok csöndben.

Olyan kuszaság van körülöttem, mégis a bennem levő nyugodt boldogságot csak pillanatokra tudja megzavarni. Nem tudom, minek köszönhetem ezt a békét. Fogom én egy pár dologra. Most éppen R. Astley-re. Ahogy arról énekel, hogy “szerelmesek vagyunk-e vagy csak barátok?”.

Van, hogy jobb nem gondolkodni semmin. Csak élvezni a pillanatokat, órákat, meg a többit. Ami adatik. És megköszönni, hogy kapok.