Hétvége van, szombat. Lassan dél. Itt ülök a város könyvtárában, és otthoni net híján itt élvezkednék. -nék, -nék, csak hát a blogíráson kívül más nincs is. 🙁 

Tegnap olyan erős szél fújt (nem mintha most nem kéne 100 kg-os súlyokkal járkálni az utcákon, nehogy elfújjon), hogy a kisebbik gyerkőcöt a karomba kellett fognom, hogy nehogy aztán utána kelljen futnom, meg hát én is így nehezebb voltam. Alig vártam, hogy az otthon csendességét, puhaságát, melegségét élvezhessem. Megtehettem tegnap du. és este, hiszem férjuram suliba ment.  Benn a lakásban semmit sem lehetett érezni a kinti idő zordságából, hála a vastag falaknak és a jól záródó műanyagablakoknak. Szóval volt egy csendes, nyugalmas estém. Hamarabb is elkezdhettem a medit, mivel 9-re mindkét gyerkőc húzta a lóbőrt. 

Azt figyeltem meg, hogy ha repülés alatt J-re gondolok, akkor sokkal intenzívebb a hatás. Nem is tudom, miért??? 

Mondtam már, hogy rühellem (húú, de csúnya szó, de jobb egyelőre nem akadt) a hideget? Ha választhatnék egy  négy-öt hónapig tartó alvás és a karácsony-szilveszter-farsang hármas közül, akkor az előbbire szavaznék. Azt hiszem, e télen ezzel járnék jobban. Lassan rájövök, hogy én a tavasz és a nyár lánya vagyok. Az őszé csak addig, míg szépen süt a nap, nem fúj a szél, nem esik az eső, stb. 

Nem költözhetnék pl. Olaszország déli részére vagy Spanyolba??? Jó lesz nekem Anglia déli része is. Úgy sincs már ott köd, meg szmog, meg ilyen marhaságok. Amióta láttam januárban virágozni egy fát kinn Englefield Greenben, azóta nem hiszek a ronda, csúnya, ködös angliai télben. 

Tényleg ott kaptam először életemben napszúrást. 🙂 Egy áprilisi (?) nap ebéd után tűző napon futottam sport gyanánt. Másnap fejfájás, émelygés, bágyadság tünetegyüttessel küzdöttem. Ekkor hallottam az egyik csajtól : you’ve got sunstroke. Először kiröhögtem, aztán pedig igazat adtam neki.