Úgy tűnik, ez a hét a következő jelmondat alatt fut: “Ne aludj túl sokat, mert megárt!”
Tegnap este sikeresen elaludtam úgy kilenc-negyedtíz táján. Egy felébredést beiktatva álomról álomra jártam hajnal félkettőig. Ekkortól sikeresen nem aludtam kb. félnégyig. Aztán valahogy visszasüllyedtem az álompárnák közé, mert negyed hatkor arra riadtam, hogy zörög az órám. Most elmondhatom, hogy friss vagyok, mint a három napja mosogatólében ázó rongy. Mondtam már, hogy “remek”?!
Édességgel vigasztalom magam: egy joghurtos-müzlis “minittel” és egy müller tejberizzsel. Dejónekem! Bzm!
És ha esetleg azt feltételezné valaki, hogy egészen más tesz feszültté és édességzabálóvá, és nem a kialvatlanság, az álmosság, az nagyon téved! Gondolatai csupán a véletlen félreértés szüleményei.
Szerintem nincs itt semmi f??lre??rt??s; -valld be, hogy hi??nyzik a pezsg??, a vir??g ??s ami “k??z??tte” van!
?
??s ha bevallom, hogy ?gy van, akkor mi t??rt??nik??? 🙂
Akkor v??llj??k eg??szs??gedre!
Csak akkor fog eg??szs??gemre v??lni, ha t??rt??nik is valami. Nem? 🙂
…mertem rem??lni…
Legyek k??zhelyes?! azt szokt??k mondani, hogy a rem??ny hal meg utolj??ra… 🙂