Kipihentnek kellene lennem. Ehelyett akkorákat ásítozom, hogy egy fél tehenet lazán bekapnék – annak ellenére, hogy marhahúst csak legvégső esetben ennék. Tegnap este féltíz táján estem szinte szó szerint az ágyba, a beájulás könnyen ment. Azt tudom, hogy a gyerekeknél még ment a cd-s mese, meg égett a kisvillanyuk. Éjjel viszont kétszer felébredtem: mikor a gyermekem költözködött át, és hajnal negyed három tájban olyan megérzés alapon. Az óracsörgést pedig rezignáltam fogadtam. A reggeli álomkór a cég kapujában ért el. Meglehet, hogy akkut munkaundorom van?

A postaládámban Testvérkém két, képekkel tömött levele várt. Megint gyönyörködve és fájó szívvel néztem a kis unokahúgomról készült fotókat…