A nagyobbik gyermekem is tud alkotni rendesen. Mióta elkezdődött az iskola, igyekszem megértetni vele, hogy nem azért van az iskolai büfé, hogy ott neki muszáj legyen venni bármit is.
Ma reggel egy alapos fejmosást kapot, miután kinyögte, hogy az egyik tanítónénijétől tegnap egy 100-ast kért. Kölcsönbe. Hogy vegyen VALAMIT. Persze, nem tudta, részletezni, hogy mi volt az a valami. A lelkére kötöttem – anyai szigorral nyomatékosítva szavaim -, hogy többet senkitől ne kérjen csak azért kölcsön, hogy ő a büfében vegyen valamit. Mert mindegy, hogy mennyi pénz van nála, azt ő képes mind elkölteni marhaságokra (mint pl. nyalóka, ilyen-olyan édesség, rágó, stb.).
Csak remélni tudom, hogy le szokik a kényszeres vásárlásról….
??????, nekem 29 ??vesen sem siker??lt m??g teljesen kin??ni ezt 🙂
Én a csokival vagyok így napi szinten… 🙂 A nagyobbik igen érdeklődik a pénzügyek iránt, bár első körben a gazdálkodj okosan c. játék jáccásakor csak sikerült csődbe vinnie magát: mindent részletre vett meg. Azon felül, hogy elfogyott a játékpénz, a részletek fizetéére sem volt már fedezet, bár a kérót szinte teljesen berendezte… 🙂 Ennek ellenére aranyosan nyertesnek kiáltotta ki magát… 🙂
Az??ta m??r fejl??d??tt. Most vas??rnap eg??szen okosan j??tszott. B??r m??g azt hiszi, hogy a t??bb darab jelenti a sokat.
lippije! Biztass csak! 🙂
??n is ilyen voltam:) nem tudom, mi??rt van.
j??, biztatlak : Hajr?? Lissszaaaa 😀 😛