Kicsit dehidráltam magam tegnap este. Nem baj, ez is kell néha.

Jól érzem magam. Olyan igazi felszabadulósan. Azt hiszem, ezt akartam, mikor elváltam. Ezt az érzést. Amikor nem függök senkitől. Nem kell tekintettel lennem senkire. A gondolataim és érzéseim nincsenek gúzsba kötve. Úgy vagyok szabad, hogy nem vagyok az.

Ma nagyon kereknek érzem a reggelt. Gyanúsan kerek. Mindegy. Élvezem.

Kicsit sétáltam és megihletődtem. Régen írtam akár egy verszakot is.

“Fel nem oldott csók feszül szívem ajkain,
Dobra feszített hártyaként remeg rajta a vágy.
Parázsként szunnyadó tett várja a szikrát,
Hogy a perzselő lángok adják a Feloldozást.”