Mobilom az 1 %-os túlélési esélyt választotta. Vagyis csak elállítódott valahogy a hangszórójának a hangszabályzója. Éjjel manók jártak a táskámban.

A seregélyek vagy egyéb éhes madárkák megzabálták Apu néhány tőke szőlőjét. Amit meghagytak, abból megítélhető, hogy tényleg finom.

A nap nagy sikerélménye: még tudok cigánykereket csinálni, és kézen állni is. Több éve nem próbáltam. A foci is megy. Azt hiszem, a hétvégén egy hónap mozgásadagját pótoltam be. Az én mértékem szerint. Mostanában sajnos e téren nem erőltettem meg magam. Itt az idő a változtatásra.

Hogy mára is jusson egy gyerekszáj történet:

Hárman akartunk focizni. A nagyobbik mellém állt, a kisebbik így protestált ez ellen:

– Az úgy nem ér, hogy kettő egy ellen. Három nagy és egy kicsi.

Sajnos az arckifejezését nem tudom mellékelni, pedig az is megért egy misét. Az meg külön jópofa volt, mikor rájött, hogy hülyeséget mondott.