Igazi, meleg őszi nap. Felkerekedtünk, és ellátogattunk a közeli vadasparkba. Nagy adag séta, napfény, jóleső fáradság. És persze állatok.
A kisebbik gyártja a poénokat, aranyköpéseket. A legújabb:
Fut lefelé a köves úton, féltem, hogy újra elesik, és most jobban megüti magát, mint előtte alkalommal. Rákiáltok:
– Ne szaladj olyan gyorsan!
Hátraszól:
– Nem én rohanok. A lábaim.
Készült néhány kép. Talán feltöltök néhányat.
Egyem meg a kis hülyémet! Üdvözli Féfa őket! 🙂
Mindig olyan j??kat nevetek Lissza gyerk??c??s postjain 🙂 Volt mit ??r??k??lni??k az anyutol 😀
BigDady: mit is ??r??k??ltek pontosan? 🙂
A tulajdons??gaidat 🙂