Azért reménykedem, hogy nem így fog folytatódni a napom, ahogy elkezdődött.

Gyerek- és anyanevelő reggel. Én nevelem őt, ő nevel engem. Mindketten elszántak és makacsak vagyunk, nem engedünk a 48-ból. Ergo: patthelyzet. Feloldás: szeretlek – szeretlek, puszi – puszi, nagy ölelés, és lelkes, könnyes szemes integetés az ablakból.

Az éjszakám olyan volt, amilyen. Álmodtam, de már nem emlékszem rá. Mostanában – úgy két-három hete – nem alszok jól. Zaklatott és felébredős éjszakák. Hüm-hüm, hüm-hüm.

4 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..