Macskanyújtózkodós reggel. A nap az asztalomra és mellém a falra rajzolja a szalagfüggöny és a fikusz leveleinek árnyát, ahogyan kikandikál a gyülekező felhők közül. Csendes és elégedett mosoly. Szép a reggel, és melengető a tudat, hogy Ő még az ágyban, fejére húzott párnával alszik. Este pedig ott vár minket.

… még egy hete határozottan kijelentettem, hogy én egy darabig be nem teszem a lábam Pestiába. Úgy tűnik, hamarosan véget ér az “egy darabig” időszak. Ha az emberlányának blogos ismerősei, barátai ottan laknak, és egy-kettőjükkel igencsak érik a(z) (újra)találkozás ideje, kénytelen vagyok a hegyhez menni, mivel az nem jön ide. Szóval … majd jó előre szólok, hogy melyik hétvégét áldozom fel a blog oltárán ott, s ha valaki óhajt velem személyesen találkozni, ám legyen.

Meghívtak a Tandem Café közös blogjába. Márcsak emiatt is fel kell mennem Bp-re, hogy legyen alkalmam oda írni. Mert így meg minek… ?!

Valaki újfent regisztrált a Képtáramba. És teletömte partis képekkel. Hát … egészségére! Ha már megengedtem a szabad regisztrálást, akkor viseljem következményét.