Tegnap Barátnővel beszélgettünk mindenféléről, többek között a blogomról. Ő az egyike azoknak, akik a civil életem mellett be vannak avatva a virtuálisba is. Azt mondta, szereti olvasni, csak néha olyan szomorúakat írok.

Upsz! Az elmúlt két-három hétben ő a második ember, aki úgy jelzett vissza, hogy néhány alkalommal már megríkattam.

Itt az idő a váltásra! Ez így nem mehet tovább! Siratókat írtam eddig, elérkezett a könnyed humor időszaka. Meg kell csillogtatnom egyéni, de annál élvezetesebb humoromat, jókedvemet. A “veszélyes” mosolyomat át kell adnom a szavakon, mondatokon és gondolatokon keresztül.

Úgyhogy, ha az elkövetkezendő pár napban, hétben, esetleg hónapban egy szót se írok, senki se lepődjön meg. Valószínűleg nem vagyok vicces hangulatomban.